TELEKI-KASTÉLY

A Teleki család számos impozáns kastélyt épített az évszázadok során, főleg Erdély északi és keleti részén, Kővár vidékén és a Maros völgyében. Gernyeszeg a 17. század végétől a család egyik legfontosabb birtokközpontja, a „Maros ékszere”-ként emlegetett kastélyuk pedig az erdélyi barokk kastélyépítészet egyik legfontosabb példája.

A gernyeszegi uradalom 1674-ben került a Teleki család tulajdonába, amikor I. Apafi Mihály fejedelem tanácsosának, a korszak egyik legbefolyásosabb erdélyi főurának, Teleki (II.) Mihálynak adományozta. A birtokon ekkor már állt egy középkori vár, amit somkeréki Erdélyi István alvajda építtetett a 15. század második felében. A védősánccal övezett, két nagy sarokbástyával és három kisebb toronnyal rendelkező várat a birtokszerző Teleki Mihály 1686–1687 között átalakíttatta. Építkezéseiből csupán néhány reneszánsz faragott kőtöredék maradt fent, melyeket a második világháborúig a kastély múzeumában őriztek.

Gernyeszeg Teleki Mihály kedvelt tartózkodási helye volt, innen indult a zernyesti csatába, ahol 1690-ben életét vesztette. Az uradalmat ezt követően legkisebb fia, (I.) Sándor örökölte. Teleki Sándornak Bethlen Júliával kötött első házasságából három fia és egy lánya, Petky Zsuzsannával kötött második házasságából pedig két fia született. A legfiatalabb közülük az 1739-ben született (II.) Sámuel, Erdély első nyilvános könyvtárának alapítója, a sáromberki Teleki-kastély későbbi ura. Teleki Sándor 1754-ben bekövetkezett halála után a gernyeszegi birtokot első házasságából származó fia, (II.) László guberniumi tanácsos örökölte, akihez a ma álló kastély építésének kezdete köthető. A nagyszabású építkezések első szakaszát a gróf halála szakította félbe 1778-ban, viszont ekkorra már állt a jelenlegi alaprajzi szerkezetnek megfelelő épület, a hangsúlyos középpavilonnal.

A kastélyt a gróf egyetlen felnőttkort megért fia, (IV.) József ugocsai főispán és koronaőr örökölte. A főúr a 18. századi Erdély szellemi életének egyik kiemelkedő alakja volt, érdeklődése kiterjedt a művészetekre, a régészetre és az építészetre is. Nagybátyjával, a sáromberki kastély későbbi urával, Teleki (II.) Sámuellel Nyugat-Európa neves egyetemeit látogatta, itáliai utazásai során pedig műemlékek tanulmányozásával foglalkozott. A gernyeszegi építkezési munkálatok ebben az időben lassan haladtak, hiszen a magas tisztségeket betöltő grófot hivatala többnyire Ugocsához és Bécshez kötötte. Ebben az időszakban készültek el a kastély melléképületei és a szigorú mértani szabályok alapján tervezett franciapark.

A kastély végleges állapotát a 19. század elején, (VI.) József idején nyerte el. Az ifjú gróf apjához hasonlóan európai tanulmányutakon vett részt, Angliába tett látogatása során főleg a romantika szellemében kialakított angolparkok nyűgözték le. Hazatérését követően a gernyeszegi kastély franciaparkját angolparkká alakíttatta, a középkori várárok helyén pedig egy szigettel ellátott halastavat hozott létre. Teleki József 1817-ben bekövetkezett halála után felesége, széki Teleki Zsófia emlékművet állíttatott a parkba, melynek talapzatán, latin nyelven, a családi erények olvashatók.

A gernyeszegi birtok a 19. század folyamán apáról fiúra szállt, tulajdonosai (III.) Domokos, (II.) Géza, majd (VI.) Domokos voltak. Gr. Teleki (VI.) Domokos kiváló műgyűjtőként ismert, valóságos múzeumot rendezett be kastélyában, emellett mintagazdaságot hozott létre Gernyeszegen. Feleségével, Teleki Edinával 1935-ben költözött Budapestre, a birtok és a mintagazdaság vezetését pedig fiára, (XII.) Mihályra bízta.

A kastély tragédiája 1944 őszén kezdődött, amikor német, majd orosz katonák feldúlták és kifosztották. A kastély ura – a Micu bácsiként emlegetett – Teleki Mihály és családja 1945-ben térhetett vissza Magyarországról Erdélybe, gernyeszegi otthonukat azonban üresen találták: a berendezés és a muzeális értékű gyűjtemények elkallódtak, a mezőgazdasági gépek eltűntek, az állatállomány szétszóródott. A háromezer kötetes könyvtár és a családi levéltár anyaga nagyrészt megsemmisült, szétszórva, elázva és széttaposva hevert a földszinti termekben. A megmentett könyveket Teleki Mihály a Teleki Tékában helyezte letétbe, a levéltári anyag egy része pedig az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményébe, majd a kolozsvári Állami Levéltárba került.

A méltatlan állapotok ellenére a család ismét gazdálkodni kezdett a birtokon, ám lakhelyük 1947-től Marosvásárhelyen volt. Az államosítást követően Teleki Mihályra az erdélyi nagybirtokosokhoz hasonló sors várt: vagyonától megfosztották, családjával együtt marosvásárhelyi kényszerlakhelyre költöztették, majd munkatáborba deportálták.

A kommunizmus idején a kastélyban TBC-preventórium működött. Teleki Mihály legkisebb fia, Teleki Kálmán 2006-ban, hosszas pereskedés után kapta vissza a kastélyt és a hozzá tartozó parkot, ám az egészségügyi intézmény kiköltözésére 2011-ig kellett várnia. A hajdani berendezésből csupán néhány cserépkályha, három muránói üvegből készült csillár, az emeleti nagyebédlő festett mennyezete és az eredeti parketta maradt fent. A kastély az elmúlt években ismét bekerült Erdély turisztikai körforgásába, időről-időre művésztáboroknak, fesztiváloknak, konferenciáknak és egyéb kulturális rendezvényeknek adott otthont. A műemlék jelenleg nem látogatható, restaurálása 2023-ban kezdődött és várhatóan 2026-ra fejeződik be.

A kastély építésének első jelentős szakasza Teleki (II.) László nevéhez köthető. A gróf 1732-ben vette feleségül a II. Rákóczi Ferenc egykori erdélyi kancellárja, gr. Ráday Pál leányát, Esztert. Az esküvőre Ráday Pál péceli birtokán került sor, majd az ifjú pár a celnai Teleki birtokon telepedett le. Ráday Pál halálát követően a péceli birtok fiára, Ráday Gedeonra szállt, aki a kastély barokk stílusú átalakításával feltehetőleg Andreas Mayerhoffer salzburgi építészt, a gödöllői Grassalkovich-kastély tervezőjét bízta meg. Sógora péceli építkezéseinek hatására Teleki László elrendelte az omladozó gernyeszegi vár lebontását és az elegáns barokk rezidencia felépítését, ami a sógoránál látott példa alapján a gödöllői vagy Pest környéki kastélyok típusát követi. A kastély kivitelezési munkálatait a marosvásárhelyi kőművespallér, Schmidt Pál, halála után pedig Topler János és Schmidt Konstantin irányította. A tervező kiléte ismeretlen, egyes feltételezések szerint az említett Andreas Mayerhoffer vagy annak fia, Johannes Mayerhoffer lehettek.

A gernyeszegi Teleki-kastély több szempontból is hasonlóságot mutat a Pest környéki barokk kastélyokkal, megjelenésében azonban sokkal egyszerűbb, provinciálisabb képet nyújt, tükrözve az erdélyi építészeti hagyományokat és a helyi mesterek stílusát: az épületen a barokkos díszítés jelentős részét elhagyták, az ablakokat leszűkítették, a központi pavilont megemelték, illetve a főkapu fölé egy erkélyt helyeztek. Emellett a kastély építésének főbb munkálatai a Teleki család két generációján át zajlottak, így minden bizonnyal az építkezés második vezetője, az Európából hazatérő Teleki (IV.) József a korábbi barokk terveket elavultnak tekintette a korszakban egyre népszerűbbé váló klasszicista építészeti sajátosságokkal szemben.

A kastély a halastó fölött átnyúló kőhídon keresztül közelíthető meg. Az egyemeletes, U alaprajzú épület meghatározó eleme a központi pavilon, melynek öt tengelyét ión fejezetes duplázott pilaszterek tagolják. Az első szinten egyenes záródású ablakok, a második szinten magas, félköríves ablakok, fölöttük pedig ökörszem alakú ablakok nyílnak. A széles portálé fölött kőkonzolokra támaszkodó balusztrádos erkély helyezkedik el. A központi épületrészt magas kupolaszerű tető hangsúlyozza, melynek csúcsán kis óratorony kapott helyet. Az egyszerű tetőzet alatt húzódó oldalszárnyakat egyenes záródású ablakok sora töri meg, az udvari homlokzatok földszintjén pedig félköríves árkádsor húzódik. Az oldalszárnyak végén 1–1 manzárdtetővel hangsúlyozott sarokpavilon emelkedik.

A kastély parkjában több színvonalas barokk szobor található, melyeket Teleki (VI.) Domokos budapesti villájából szállíttatott Gernyeszegre 1906-ban. Az egykori angolkert sétányait antik istenek, Junó, Neptun, Pán, Vénusz, Bacchus és Ceres alakjai díszítették. A tó körül pedig groteszk törpefigurák, a francia forradalom kifigurázott szereplői kaptak helyet: XVI. Lajos, Mirabeau és a „Dames des halles” (vásári kofák) két női alakja. A homokkőből készült szobrok máig a kastélyt övező kertben állnak, viszont állapotuk sokat romlott az évek során, egyes daraboknak csupán töredéke maradt fent.

Gr. Teleki (VI.) Domokos szenvedélyes műgyűjtőként ismert. A kastély nyugati szárnyának hosszú folyosóján valóságos múzeumot rendezett be régészeti és helytörténeti vonatkozású tárgyakkal. Itt őrizték többek között a birtokszerző Teleki Mihály utazóládáját, a család gazdag ötvösmű- és fegyvergyűjteményét, népies faragványokat, hímzéseket és kerámiákat, illetve díszes kovácsoltvas munkákat. A „múzeum-folyosó” legértékesebb tárgyai a fejedelmi korból származó török szőnyegek voltak, melyeket tulajdonosuk a második világháború előtt Magyarországra menekített és letétbe helyezett a Magyar Nemzeti Múzeumban. Bár a műtárgyak a háborút szerencsésen átvészelték, az 1956-os forradalom idején nagy részük tűzvész áldozata lett. A gróf régészet iránti érdeklődését bizonyítja, hogy fiával, Mihállyal gyakran kutattak az egykor Maroskeresztúr helyén álló római castrum kőmaradványai után, így a múzeumot antik szobortöredékek, a Romulus és Remus kődomborművének egy darabja, illetve a régi római út mérföldkője is gazdagította.

1. Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem…” Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2012.
2. Biró József: A gernyeszegi Teleki-kastély. Sárkány Nyomda Rt. Budapest, 1938.
3. Biró József: Erdélyi kastélyok. Új Idők Irodalmi Intézete, Budapest, 1943.
4. Csinta Samu: Erdély újranemesítői. Arisztokraták honfoglalása. Heti Válasz Kiadó, Budapest, 2015.
5. Keresztes Gyula: Maros megyei kastélyok és udvarházak. Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1995.
6. Kulcsár Árpád: A gernyeszegi kastély Teleki Mihály kancellár korában és inventáriuma 1685-ből. In: Művészettörténeti Értesítő. 38. évf. 1–4. sz. 1989. 150–163.
7. Marosi Ildikó: Örökbe hagyott beszélgetés gróf Teleki Mihállyal. Argumentum Kiadó – Pallas Akadémia, Budapest – Csíkszereda, 2004.
8. Oláh-Gál Elvira: Nobile Officium. Az erdélyi magyar történelmi családok XX. századi sorsa. Székelyföld Alapítvány, Csíkszereda, 2016.
9. Tüdős S. Kinga: A régi gernyeszegi várkastély. Marosvásárhely, 2009.